Rólam

Köő Adrien fotográfus

Köő Adrien

Közel 20 éve dolgozom fotográfusként. Kizárólag portrékat készítek, mert alapvetően az ember és a fényképészet emberi jellege érdekel.

Fénnyel rajzolom meg az embereket és közben láttatni próbálom a lelküket. Alkalmazott fotográfiával, elsősorban reklámfotók, esküvői fotók és gyerekportrék készítésével foglalkozom. Az elmúlt években, legújabb munkáimban és kiállításaimban az embereket helyeztem különböző helyzetekbe. A mozdulatok, pózok s azok elhelyezkedése jelzéseket hordoz. A fotóművészet egy egyszeri és megismételhetetlen pillanatról szól, a valóban jó fényképhez kell, az a megfogalmazhatatlan valami, ami az éppen lefotografált pillanatot hangsúlyossá teszi.

Kiállításaim :

2014. Levitáció (Urimuri) Precízen, érzékeny pontossággal bevilágított, gondosan kiválogatott, esztétikus, néha szinte valószínűtlenül steril vagy éppen ellenkezőleg olykor hétköznapian földhözragadt helyszíneken és terekben, elegáns, tökéletes testű férfiak és gyönyörű nők lebegnek, szállnak, zuhannak néha együtt és külön–külön is. A kompozíciók tökéletesek, a helyszínek és a szereplők mind reálisak és valóságosak, csak a pillanatnyi helyzetük, cselekedeteik, pózaik, mozdulataik miatt, a látvány természetfölötti, irreális valószerűtlen és hihetetlen. Vagy mégsem az? Miért szomorú az arca, a tükörben, tökéletes jógapózban lévő nőnek? Hiszen körülötte minden esztétikus, szinte éterien szép és ő mégis boldogtalan. Lehet, hogy magányos? És miért tűnik olyan öntudatosan boldognak a fényes fekete ló szobor felett lebegő fehér ruhás hölgy, mikor ő is egyedül van? Vagy miért szálldos sugárzóan elégedetten és gyönyörű testtartásban az egyik balerina a kék-sárga tüllcsodában a szintén kék tető alatt, és miért zuhan lefelé kétségbeesetten a másik, a piros ruhás a csigalépcső közepén? Mi emeli fölfelé az egyiket, és mi kényszeríti lefelé a másikat?  Ha lebegünk, minden megfordul, más lesz? (Lencsó László a kiállítás képeiről)

2011. Fénytestek (MVM Székház) A kiállításon az emberi érzelmek megjelenítésén volt a hangsúly. Hogyan engedjük meg magunknak hogy a testünk kifejezze a lelkünket, s ha nem, észrevesszük azt amit eltakarunk?
Meg tudjuk fogni azt a pillanatot ami egy érzelmet megkülönböztet a hétköznapok egyhangúságától? A kiállítás célja egy belső utazás az érzelmeink és annak tükröződései között.

2008. Az 5. elem Te magad légy (Liszt Ferenc tér) A kiállításon az öt elemmel kapcsolatos művészi asszociációkat jelenítettem meg a különleges fotókon, miközben szerelemben izzó, szabadságban szárnyaló, a természet ölelésében nyugalmat kereső és találó emberi alakok ragadnak magukkal. A víz, a tűz, a föld és a levegő emberi arcát megragadó fotósorozatot lezáró mű arra szólítja a télbe burkolódzó tér járókelőit, hogy ötödik elemként
találják meg, teremtsék meg önmagukat: a Föld belsejében anyaszült meztelenül, Laokoón- csoportként jelennek meg a szorosan egymásba fonódó emberi testek, háttér a világmindenség szabadsága. A fotókhoz ezúttal hangok is társultak – a city-light keretekbe helyezett speciális hangeffektek a mellettük elhaladók mozgására reagálva csendülnek fel.

2007. Hisz Angyalok vagyunk mindannyian (Liszt Ferenc tér) című karácsonyi kiállításomon a színek játékát mutattam be: a korábbi kiállítások mintájára, ezúttal is fekete-fehér képeket „öltöztetem át” neonfény-ruhába. Az éjszaka beköszöntével, a fények változásával a képek tartalma megváltozott: a komoly angyalok vicces, humoros grafikával, színes glóriákkal, felhőkkel, és angyalszárny-kavalkáddal egészültek ki, amellyel igazi
művészi átalakulás vette kezdetét. Az este beköszöntével pedig egy uv kulcstartó segítségével pedig különböző üzeneteket kereshettek a látogatók a képeken.

2006. Ál/Arc ( Liszt Ferenc tér) címmel mutattam be city-light keretekben a maszkok és álarcok mögé rejtett arcokat. A fotografikák alapját a finom érzékenységű portrék szolgálták.
Különböző karakterű, valamint más és más arcfestést, sminket azaz valójában maszkokat viselő arcokat, álarcokat az archaikus-klasszikustól az egészen hétköznapi vagy valóban jellemrejtő változatokig.

2005. Arc+Vonal (Magyar Fotográfiai Egyesült)

2005. Arc+Vonal (Örökmozgó) szerveztem meg, amelyen a kínai, perui, és szíriai utazásaim során készített portrékat láthatták a látogatók.

2005. „Sarki fény” ( Gödör)

2004. „Sarki fény „ ( Liszt Ferenc tér) címmel készítettem el az első Street Arts kiállításomat. A Liszt Ferenc téren állítottam ki city-light keretekben a fekete-fehér képeimet, amelyek az este beköszöntével a város fényeivel együtt gyulladtak ki. A fényeknek és az alkotások mögötti színes grafikus tartalomnak köszönhetően a fotók új tartalommal gazdagítva jelentek meg – így született meg egy kiállításból kettő.

2003. „57 pillanat” (Club 57) című kiállításomat, amellyel a budapesti klubéletről készült bulizós fotósorozatomat állítottam ki.

2002. Angyali Üdvözlet ( Kas Galéria) című fotókiállításomon „emberangyalokat” mutattam be, akiket hol megtörten, hol ragyogóan ábrázoltam.

2001. „ Anima és Animus” (Limo cafe) című első önálló kiállításomat, ahol a női testbe költözött férfilélek, és a férfitestbe költözött női lélek témájával foglalkoztam.